Az ebben a kézikönyvben tárgyalt összes járműmodell túlnyomásos motorhűtő rendszerrel van felszerelve, a munkafolyadék termosztatikusan szabályozott keringtetésével. A forgó típusú vízszivattyú a motorblokkra van rögzítve, és biztosítja a hűtőfolyadék szivattyúzását az utóbbi hűtési útján. A folyadékáram átmossa azokat a területeket, ahol a blokk egyes hengerei találhatók, és a motor hátulja felé irányul. A tömbbe öntött és a hengerfejes hűtőcsatornák intenzív hűtést biztosítanak a szívó- és kipufogónyílásoknál, a gyújtógyertya-területeknél és a kipufogószelep-vezetőknél.
A viasszal töltött termosztát szabályozza a motor üzemi hőmérsékletét a motor bemelegítése közben. A hideg motor indítása utáni első percekben a termosztát zárva marad, így megakadályozza a hűtőfolyadék keringését a hűtőn keresztül. Amikor a motor hőmérséklete eléri a normál üzemi hőmérsékletet, kinyílik a termosztát szelepe, amely egy radiátort csatlakoztat a hűtőkörhöz, biztosítva a maximális hőelvonást a munkaközegből (hűtőfolyadék).
A hűtőrendszer hermetikusan lezárt és szorosan lezárt hűtősapkával, amely képes ellenállni egy bizonyos túlnyomásnak, ami növeli a hűtőfolyadék forráspontját, és ennek megfelelően a radiátoron keresztüli hőelvonás hatékonyságát. Ha a rendszerben a belső nyomás meghalad egy bizonyos értéket, a hűtősapkába szerelt biztonsági szelep rugós lemeze felemelkedik az ülése fölé, biztosítva a felesleges hűtőfolyadék átáramlását a csatlakozókon (túlcsordulás) csövet a tágulási tartályba. Ahogy a rendszer lehűl, a folyadék automatikusan visszatér a tartályból a hűtőbe.
A hűtőfolyadék a tágulási tartály nyakán keresztül kerül a rendszerbe, amely egyúttal vevőként is működik, amely felhalmozza a hűtőből kiszorított felesleges folyadékot.
A fenti tervezési jellemzőkre tekintettel az ilyen hűtőrendszert zártnak nevezik, mivel kizárja a hűtőfolyadék funkcionális veszteségét.